Az egyik legtöbbet félreértett igehely, amit egyes pásztorok, tanítók előszeretettel használnak a juhok kárhoztatására (Máté 12:22-45). De ez itt Izrael nemzeti bűne a történelem egy adott pontján, amikor elutasítja Jesuát vezetői szinten. Ezek után Isten megítéli az akkori nemzetséget, és mond ki rájuk visszafordíthatatlan ítéletet (ezért megbocsáthatatlan), ami a templom lerombolásában i.sz. 70-ben, és az utána következő szétszóratásban teljesedett be. De ez nem egyéni ítélet, mert ezek után még tömegével térnek meg  zsidók. Az üdvösség kérdése mindig egyéni és személyes, ezzel kapcsolatban nincs “megbocsáthatatlan” bűn. 

A Szentlélek káromlásának manipulatív használata és valós bibliai jelentése

 

Szentlélek káromlásának a jelentése örök kérdés a hívők között. Talán az egyik oka, hogy a legkülönfélébb válaszokat adták már számunkra. Mivel én személy szerint nem ismerek jobb és biblikusabb választ, mint Dr. Fruchtenbaum tanítását erről, megpróbálom itt most írásban is összefoglalni.

Még bennem is él az emléke egy-két régebben hallott (félre)magyarázásnak, és így nem csodálkozom, hogy nem csak számomra, hanem másnak is nagyon felszabadító megismerni ezt a bibliai, történelmi, és különösen zsidó kontextusba helyezett választ.

Csak az összehasonlítás kedvéért hadd idézzek fel egy két korábbi magyarázatot, hogy bemutathassam, nekem milyen tévedésektől kellett megszabadulnom.

A legszélsőségesebb magyarázat az volt, amikor szembeállították Jézus és a Szentlélek személyét. A Jézus elleni bűnökre még volt ugyan bűnbocsánat (a Fiú elleni bűnök megbocsátatnak), de a Szentlélek olyan kedves, visszafogott, lágy személyiség, hogy az ellene elkövetett bűnre a kereszt bűnbocsánata sem elegendő. Bár ez az okoskodás már akkor is sántított, amikor először hallottam, de így jár az, aki mindent elhisz még a szövegkörnyezettől függetlenül is.

A második (és talán legáltalánosabb) magyarázat rendkívül nyomasztó volt. Valószínű nem csak nekem hanem másoknak is. Ez - a teljesség igénye nélkül - így hangzott:

Bár Isten elvileg mindent megbocsát, mégis létezik olyan bűn, amit egy egyén elkövethet, és nem lesz rá bocsánata. Ha fellázad Isten felkent vezetője ellen vagy valamilyen kritikát fogalmaz meg vele kapcsolatban, akkor nagyon könnyű volt kimeríteni a Szentlélek káromlás és a megbocsáthatatlan bűn fogalmát. A konkrét bűn a „széljárástól” függően ugyan változhatott, de az állandó visszatérő elem Isten érinthetetlen felkentje volt. (Ahogy Dávid sem emelte fel kezét Isten felkentje Saul ellen.)

Legutóbbi élmény, hogy a nyelveken szólás kérdésével kapcsolatban használta a tudós teológus ezt a számára teljesen félreértett igazságot a nyelveken szólás védelmében. Azt állította, hogyha bárki nem Istentől, hanem az ördögtől valónak ítél bárminemű nyelveken szólást, akkor ezzel kimerítheti a Szentlélek káromlás bűnét. Ezek után nem könnyű a hívőknek feltenni az egyébként sokszor jogos kérdéseiket számos, mai szélsőséges gyakorlattal kapcsolatosan.

Lehetne folytatni még a sort, és biztos vagyok benne, hogy mások is ki tudnák egészíteni saját tapasztalataikkal. Egy közös eleme volt mindezeknek a magyarázatoknak: a saját elméletükhöz és teológiájukhoz használtak egyes bibliai verseket, kiszakítva azokat a szövegkörnyezetükből, és ráadásul szembeállították a Biblia egyik kulcs alaptanításával: Jézus Krisztus minden bűnért, meghalt nemcsak a hívők minden bűnéért, de az egész világ minden bűnéért. Most lássuk a kérdéses szövegrész magyarázatát.

A megbocsáthatatlan bűn tágabb szövegösszefüggése a Máté evangéliumában olvasható. Máté témája Jézus Krisztus a Messiás, a zsidók királya. Máté kifejezetten zsidóknak írt, és ez többször is világosan látható témaválasztásában. Nem véletlen, hogy ez a kifejezés – megbocsáthatatlan bűn ill. Szentlélek káromlás – a legrészletesebben nála kerül kifejtésre. A történet kronológiája a következő:

A Messiás eljött az övéihez, a zsidó néphez. Felajánlotta nekik azt a királyságot, amit az ószövetségi próféták hirdettek. Nyíltan beszélt, nem példázatokban, csodáit azért tette, hogy bizonyítsa messiási igényét. Olyan messiási csodákat is tett, amiről a rabbik is úgy gondolták, hogy csak a Messiás lesz képes rá, és a tömegek is felismerték a csodák különlegességét és egyediségét. A történet fordulópontja egy ilyen csodánál következik be, és itt hangzanak el a kérdéses kifejezések is. Izrael nemzetei vallási vezetői hivatalosan elutasítják Jézust mint Messiást.

Az elutasítás különböző vonatkozásainak a megértése KULCS azon írásrészek megértésénél, melyek az ítéletről beszélnek. Ez különösen igaz a Zsidókhoz írt levélre. Ha ezt megértjük, akkor sok minden világossá válik Jézus tetteiből. Ez egy útelágazás Jézus földi szolgálatában, sok minden megváltozik ezután.

A messiási csoda a süketnéma démon kiűzése volt. A démonűzés gyakorlata ugyan ismert volt akkoriban, máshol Jézus is követte a hagyományos módszert, de a Máté 12:22-23-ban egy NÉMA démont űz ki, ahol a rabbinikus démonűzés tudománya nem működött. Ezért is tanították a rabbik, hogy az ilyen démont csak a Messiás tudja majd kiűzni. A sokaság reakciója is eltérő, mert itt az álmélkodás még nagyobb mint más (nem messiási) csodák esetén. Ezt vezet a nép nyilvánvaló kérdéséhez. Korábban a kérdés az volt: „Milyen hatalommal teszi?” De ez a csoda kikényszeríti a kérdést: „Ő a Messiás?”  Felismerték a messiási csodát.

A nép vallási vezetői, akiket az emberek juhokként követtek, válaszút elé kerültek. A csoda letagadhatatlan volt, de mivel Jesua elutasította az ő tekintélyüket, és nem követte az „atyák hagyományait,” kizárólag csak a mózesi törvényt töltötte be, ők is elutasítják ezen a ponton. Az elutasítás okának a démoni megszállottságot nevezik meg. (Ezt az esetet egyébként még a Talmud is följegyzi két helyen is és azt írja, hogy Jézus varázslásba vezette Izraelt, ezért végezték ki Pészáhkor.)

Jesua az ellene felhozott vádakra hirdeti ki az ítéletet. A megbocsáthatatlan bűn és a Szentlélek káromlása csakis kizárólag ebben a szövegösszefüggésben található meg a Bibliában. Ez nem egy egyéni bűn, ugyanakkor egyedüli ennél a nemzedéknél. Erre nem képes más nemzet illetve más nemzedék sem. A következménye ennek a bűnnek kettős:

A királyságot egy jövőbeli nemzedék/generáció kapja, és a nagy nyomorúság után lesz újra fölajánlva, amit az akkori nemzedék elfogad a Zakariás 12:10 szerint. Ez a nemzetség viszont a szétszóratás FIZIKAI ítéletét szenvedi el. 40 év múlva a templomot és Jeruzsálemet lerombolják, és végrehajtják az ítéletet. Tehát ismétlem, ez az egyetlen szövegösszefüggés, ahol ez a kifejezés használatos, és ezért semmilyen más bűnre nem lehet használni más korban, akár múltban, jelenben vagy jövőben.

Ez a bizonyos nemzedék túlment azon a ponton, ahonnan már nem volt visszatérés, és az ítélet így visszafordíthatatlanná vált.

Izrael állapota az elutasítás után drámaian leromlott. Ekkor még rendelkeztek egy bizonyos autonómiával, de adót fizettek. Negyven évvel később Jeruzsálemet és a templomot lerombolták a rómaiak, a zsidók szétszóródtak az egész világon, és ma is, 2000 évvel később, nagyrészt szétszórtan élnek.

Jesua szolgálatában ezek után hatalmas változás következik be. A jeleket már nem Izraelnek mutatja, hanem szinte kizárólag az apostolok felkészítésére használja őket. (Ez alól csak az itt megígért Jónás jele lesz a kivétel.)

Eddig mindenkinek azt mondta, hogy „mondjátok el mindenkinek”, ettől fogva azt tanítja: „senkinek se mondjátok”.

Eddig világosan tanított, ettől kezdve példázatokban tanít, és csak a tanítványainak magyarázza el azokat.

Összefoglalva tehát a megbocsáthatatlan bűn Izrael nemzeti bűne. Vezetői szinten elutasították Jesua messiási igényét azon az alapon, hogy démonikusan megszállott és így tett egy messiási csodát. Ezt a bűnt Izrael, mint (egyetlen) szövetségi nemzet követte el. Közülük is kizárólag az a nemzedék, aki látta és hallotta a Messiás földi szolgálatát. Az Írás ezért utal rájuk ezek után többször is így: „e gonosz és parázna nemzetség” kifejezéssel. Egyéni szinten bárki megtérhetett közülük is, ez az ítélet nem érintette senkinek az üdvösségét. Viszont az ítélet fizikai szinten visszafordíthatatlan „megbocsáthatatlan” volt. Jeruzsálem pusztulása, a templom lerombolása és a nemzet szétszóratása i.sz. 70-ben bekövetkezett.

Jesua zsidó követői, akik hittek bene és ismerték a próféciáit, elkerülték ezt a fizikai pusztulást. A város megsemmisítése előtt (Lukács 21:20 szerit: Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása) elmenekültek, és Pella városában alakítottak új közösséget.

Tehát mindent összegezve ez nem olyan bűn, amit ma bárki képes lenne elkövetni, és Izrael vonatkozásában is kizárólag a Messiás korának nemzedékét érinti.