gyülekezet

A gyülekezeti fegyelmezés témájához szervesen kapcsolódik a megbocsátás kérdése. Hiszen a fegyelmezés egyik kulcs szempontja a helyreállítás és megbocsátás. A hívők közötti megbocsátás illetve a közösség megbocsátása a vétkes felé az isteni megbocsátás alapjain nyugszik. Sokat engedtek el nekünk és nekünk is hasonlóan kell cselekedni. De a kérdés az, mik a feltételei a megbocsátásnak. Vannak-e ilyenek egyáltalán?

Összefoglaló tanításunkban megvizsgáljuk mind egyéni, mind közösségi szempontból azokat az akadályokat, amelyek képesek meghiúsítani azt az életet, amit Isten szán nekünk. Az ő kegyelme az újjászületésünk és teljes megszentelődésünk, növekedésünk egyetlen megfelelő forrása és helyes motivációja. Isten szándéka szerint a hívő örömét leli a szabadságban, amit a Messiásba mint Megváltóba vetett hit által kapott meg. A szabadságunkat azonban nem a magunk szolgálatába kell állítanunk, hanem szabadok vagyunk arra, hogy szolgáljunk Istennek illetve másoknak.

Mivel a megváltás kegyelemből történik és hit által lehet elfogadni, kulcskérdés minden ember számára, hogy felismeri-e és elfogadja Isten legnagyszerűbb igazságát, amit a Messiásban adott nekünk. Nemcsak a világ gondolkodása, hanem a vallás gondolkodása és mindennapi gyakorlata is legtöbbször szembemegy a kegyelem üzenetével. Ugyanakkor a világban is képes néha megjelenni a kegyelem és a feltétel nélküli szeretet, pl. egy jó házasságban a szülő-gyerek kapcsolatban vagy akár jó barátok között is. Az ember még romlott állapotában is képes ezt megtenni (Máté 7:11).

Kik ezek a langyosak? Nemrég úgy gondoltam, hogy a laodiceai gyülekezet a Jelenések könyvében egy olyan közösséget mutat be, ahol a sorokat a nem hívők töltik fel. De mi értelme megállapítani a nem hívőkről, hogy langyosak, megtérésre hívni őket akárcsak a korábbi hat gyülekezetből ötöt, és a cselekedeteik megváltoztatására, jó cselekedetekre sarkallni őket az újjászületés üzenete nélkül? 

Az alábbi hangfelvétel a Jelenések könyve Bibliatanulmányon hangzott el 2017. 06. 17-én.

A jó gyümölcsök egyértelműen bizonyítják, hogy valaki újjászületett? Bizonyos igehelyekből úgy tűnik igen. Hiszen a jó fa jó gyümölcsöt terem. De mennyit? És mindig? Vagy léteznek olyan időszakok, amikor egy hívő hosszú ideig akár gyümölcstelen? Vagy ezzel azt bizonyítja, hogy valójában sosem volt hívő? Ha valóságos az újjászületés, akkor garantáltak a gyümölcsök?

A  gyülekezet áldott reménysége a Messiás bármelyik pillanatban lehetséges eljövetele. Ez a hit és bizakodás három dolgot tartalmaz:

1. Senki nem tudja az idejét, de bármikor jöhet, vagyis lehetséges, hogy ma jön.

2. A jövetele minden jel nélküli, nincs előzetes bejelentés és váratlan.

3. Nincs olyan prófétai esemény, amely szükségszerűen megtörténik az eljövetel előtt.

Kérdés: Tudnál szempontokat adni a gyülekezet választással kapcsolatban?

Válasz: A biblikus helyi gyülekezet jellemzőivel foglalkozunk a honlapunkon a bibliaiskola sorozatunkban, hat tanulmányt olvashattok ezzel kapcsolatban itt.

Sokat írtam már arról, hogy mire figyeljen a hívő a tanítványság útján. De sosem fordultunk azok felé, akik hajótörés szenvedve vagy akár megszabadulván egy mozgalom szorító öleléséből, elvesztették a közösséget és a rossz tapasztalatok miatti félelmükben inkább választják a magányt és az elszigetelődést, mintsem egy másik gyülekezeti közösség megtalálását.