Isten szolgálata

Pál a hívőknek Galáciában azt tanította, ha testben járnak, ez a jellemzőjük, nem öröklik Isten királyságát.

Tanításunkban arra tettünk kísérletet, hogy több igehelyet figyelembe véve bizonyítsuk, a kifejezés - örökölni Isten országát - a jutalmakra vonatkozik és nem az üdvösségre. Ez nagyobb témánk részét is képezi a Messiás ítélőszékével kapcsolatosan.

Folytatjuk sorozatunkat a hívő jutalmazásáról két nagyon izgalmas témakörben. Először megvizsgáljuk, mit ért János az alatt, hogy meg ne szégyenüljünk az ő eljövetelekor. 1 János 2:28:

„És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.”

János apostol is megszégyenülhet? Akár mások miatt?

A következő kérdés Isten királyságának az öröklésével foglalkozik. Központi igeversünk gyakran vált ki nagy vihart hívők körében. Gal. 5:19-21:

Nagyszerű dolog a tanítványság. De meg kell értenünk, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. A hit nélküli tanítvány legjobb esetben is csak saját vagy mások rendszerének mozgalmára lesz, és dolgozik az üdvösségéért: megszolgálja, bizonyítja, próbálja megtartani, fél hogy elveszíti, vagy éppen, hogy meg sem szerezte. A rettegés élete velejárója lesz, mert nem veszi észre, hogy kizárólag saját (teológiai) rendszerének emberi törvényei stresszelik. Egyre szigorúbb törvényeket állít fel, leginkább másoknak, de sokszor saját magának is.

Szemben a helytelen indítékokkal az Írás világos útmutatást ad számunkra a szolgálat és a szent élet helyes motívumait illetően. Lássunk most öt különböző és könnyedén azonosítható motivációt egy kicsit talán a fontossági sorrendet is figyelembe véve.

Az Írásokból világosan látszik, hogy lehetségesek a helyes és a helytelen motivációk is a hívő életében. Miért szolgáljuk Istent? Sokan közülünk nem nagyon foglalkoztak még azzal, hogy szemügyre vegyék azokat a motivációs tényezőket, amelyek cselekedeteik mögött meghúzódnak.