Blogok

A  gyülekezet áldott reménysége a Messiás bármelyik pillanatban lehetséges eljövetele. Ez a hit és bizakodás három dolgot tartalmaz:

1. Senki nem tudja az idejét, de bármikor jöhet, vagyis lehetséges, hogy ma jön.

2. A jövetele minden jel nélküli, nincs előzetes bejelentés és váratlan.

3. Nincs olyan prófétai esemény, amely szükségszerűen megtörténik az eljövetel előtt.

Elbukott volna Isten terve és szándéka az emberrel? Nem tudta volna a mindenható úgy tervezni, hogy megvalósuljon az eredeti szándéka? Furcsa módon a fősodrású amillennista teológia szerint Isten eredeti célja tulajdonképpen nem valósult meg és már nem is fog. A mostani írásban egy újabb érvvel  kívánunk rávilágítani a messiási királyság 1000 évének minden kétséget kizáró szükségszerűségére. Az ember teremtésekor Isten a következő feladatot adta Ádámnak:

Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod. (I Mózes 3:15) 

Kérdés: Tudnál szempontokat adni a gyülekezet választással kapcsolatban?

Válasz: A biblikus helyi gyülekezet jellemzőivel foglalkozunk a honlapunkon a bibliaiskola sorozatunkban, hat tanulmányt olvashattok ezzel kapcsolatban itt.

Sokat írtam már arról, hogy mire figyeljen a hívő a tanítványság útján. De sosem fordultunk azok felé, akik hajótörés szenvedve vagy akár megszabadulván egy mozgalom szorító öleléséből, elvesztették a közösséget és a rossz tapasztalatok miatti félelmükben inkább választják a magányt és az elszigetelődést, mintsem egy másik gyülekezeti közösség megtalálását.

A teológiai rendszerek több száz éves  vita témái egyszerűsített formában újra és újra fellángolnak a hívek között. Ez a mai modern „gyors-kommentelő” világunkban általában csak néhány odavetett Igére korlátozódik. Olyanok vagyunk mint azok a betegek, akik kénytelenek dönteni egy komoly orvosi műtét előtt, hogy melyik beavatkozást válasszák, mert ellentétes érvet is találtunk a műtétet illetően komoly szaktekintélyek tollából is. Így aztán – bár mi kevésbé értünk hozzá – nekünk kell választani, mert a mi életünkről van szó.

Karácsonykor az egyik kedvenc téma a „három királyok” látogatása napkeletről. A tradíció és a bibliai történet olyan mértékben keveredett össze, hogy ember legyen a talpán, aki szét tudja választani a kettőt. Szeretnénk rámutatni a teljesség igénye nélkül karácsonyi történet néhány megszokott pontjára, amelyek nem feltétlenül nyernek igazolást az Írásokból.

2 Korinthus 3. fejezetében Pál többek között arról a lepelről ír, amely a mai napig ott van a legtöbb zsidó szemei előtt és nem ismeri fel a Messiást. A 16. versben így folytatja:

Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.

Tanulmányunkban megvizsgáljuk, hogyan hirdették az evangéliumot az Apostolok Cselekedeteiben az első fejezetekben, kifejezetten zsidó közegben.

Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem (1 Kor. 1:17)

A minap botlottam egy megosztásba a Jób könyvéből. A Facebook-on amúgy is az egymondatos (fél)igazságok korát éljük amely már önmagában megérne egy misét, itt viszont egy pontos idézetet olvasunk Jób egyik barátja, Czófár szájából. Az idézet a következő:

Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való. (Jób 20:5)

Mielőtt nekivágnánk ennek az izgalmas kérdésnek, szeretnék a Máté evangéliumának 7. fejezetéből két írásrészt párhuzamba állítani. Az előző tanulmányban már foglalkoztunk röviden ennek a fejezetnek az egyik legizgalmasabb részével, amely számos kérdést vet fel a hívő üdvösségével kapcsolatosan. Most ebből a fejezetből két igét megvizsgálva szeretnénk bevezetni a témánkat. 

Elöljáróban cikk megértéséhez vegyük észre, hogy az Újszövetség a Biblia görög nyelvű részére vonatkozik, viszont az új szövetség Isten feltétel nélküli örök szövetsége.

Hívő életünk során, ahogyan a megszentelődés útján járva haladunk előre, (ha haladunk), igazságérzetünk és ismeretünk is növekszik. Az évek során az isteni igazság „szakértőivé” válunk. Felismerjük a bűnt mindabban, ami korábban fel sem tűnt volna. Helyesen döntünk nem morális kérdésekben, nem botránkoztatjuk meg a gyengéket, jól élünk a Krisztusban nyert szabadságunkkal. Üdvbizonyosságunk van, stabil hittel és meggyőződéssel tesszük, amit teszünk, nem kárhoztatjuk magunkat semmiben, amit cselekszünk.

Az előző tanulmányok folytatásaként most beszéljünk arról, hogy mi Isten személyes vezetésének a módja ebben az üdvtörténeti korban. Két nézetet szeretnék tárgyalni. Először a hagyományos többségi nézőpontot és utána a bibliait. 

A hagyományos szemléletmód

A belső hangjaink, gondolataink, álmaink Istentől származnak? A kegyelmi ajándékok részei a vezetésnek?

Mielőtt részletesen beszélnénk a témánkról, Isten vezetéséről, bevezetőként szeretnénk megmutatni néhány, nem feltétlenül helyes, de szinte közhellyé vált igeértelmezést, amellyel gyakran találkozunk hívő életünk során.

“…a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.”

Az utolsó tanulmányunkra két pontunk maradt: 2. A bűn természete a világban. 3. A kiegyensúlyozott bibliai szemlélet a fizikai gyógyulással kapcsolatban.

2. A bűn természete a világban

Az előző részben (A fizikai gyógyulás mennyibe része a megváltásunknak) megvizsgáltuk az Ézsaiás 53 üzenetét és az újszövetségi idézeteit. A következő tanulmányokban szeretnénk három témát megtárgyalni: 1. Isten valóban csak gyógyít? 2. A bűn természete a világban. 3. A kiegyensúlyozott bibliai szemlélet a fizikai gyógyulással kapcsolatban. A mostani tanulmányban az első pontot vesszük szemügyre.

1. Isten valóban csak gyógyít és minden betegség a Sátántól jön?

„Az egészség és (jólét) evangéliuma avagy health and wealth”