Ha megnézzük Mózes könyveit, akkor azt látjuk, hogy a fáraók különbözőképpen szolgálták Isten céljait. József idejének fáraója áldásul szolgált a zsidók számára, és fizikai megmenekülést jelentett hozzáállása a zsidók számára, mert megmenekültek az éhínség elől. Jelentett ez a fáraó számára spirituális megmenekülést is? Aligha érvelne bárki is emellett. Mindenki felismerné, hogy Isten választotta őt erre a szerepre, de ettől nem gondolná automatikusan, hogy üdvösséget is nyert. Mózes gyerekkorának fáraója megkeményítette magát Istennel szemben már akkor, amikor megölette az elsőszülötteket. És a kivonulás fáraója hasonlóan kegyetlenül bánt a héber rabszolgákkal, és megtagadta a kérést a szabad elvonulásra. A kivonulás fáraója – aki Egyiptomot képviselte – lehetett volna a tisztesség edénye, ahogy néhány elődje az volt. Szolgálhatta volna Isten céljait azzal, hogy elbocsátja Izraelt békében, és áldás lesz számukra. Ehelyett azonban a harag edénye lett. De még a harag edényei is Isten céljait szolgálják. Így tette ezt Egyiptom is. A saját akarata ellenére Fáraó végül elengedte Izraelt. Ez az esemény mindmáig Izrael megmenekülésének történelmi csúcspontja.
A mellékelt tanítás elhangzott a Keren Jesuah Messiási közösség alkalmán 2019. 01. 19-én.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges