Elbukott volna Isten terve és szándéka az emberrel? Nem tudta volna a mindenható úgy tervezni, hogy megvalósuljon az eredeti szándéka? Furcsa módon a fősodrású amillennista teológia szerint Isten eredeti célja tulajdonképpen nem valósult meg és már nem is fog. A mostani írásban egy újabb érvvel kívánunk rávilágítani a messiási királyság 1000 évének minden kétséget kizáró szükségszerűségére. Az ember teremtésekor Isten a következő feladatot adta Ádámnak:
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. (1 Mózes 1:26-28)
Azt nem tudjuk pontosan, hogy Ádám és Éva mennyit valósított meg ebből, és a bukás mennyi idő múlva következett be. De az biztos, hogy a terv itt nem valósult meg.
Az amillennizmus definíciója szerint tagadja a Messiás ezer éves uralmát a földön. A jelenlegi kor (az egyház kora) az első és második eljövetel között a millennium betöltése. (Más képviselői szerint a mennyben valósul ez a korszak.) Az örök rend közvetlenül követi a második eljövetelt.
Ádám és ezzel az ember bukása annyira súlyos volt, hogy nemcsak az emberiséget érintette, hanem a teljes teremtést:
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszel. (1 Mózes 3:17-19)
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. (Róma 8:19-20)
Ádám bukása bűnt hozott a világba, ezzel szemben Jesua engedelmessége elhozta az igazságot:
Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. (Róma 5:19)
Nincs még egy ilyen kontraszt a világtörténelemben mint amit itt látunk a rombolás és a helyreállítás, vagy inkább a romboló és a helyreállító között. Az első és utolsó Ádám határozzák meg az emberiség történetét.
Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. (1 Korinthus 15:45)
Ha a Messiás nem állítja helyre azt a spirituális és fizikai pusztítást, amit az első Ádám okozott, akkor nem lehetne az utolsó Ádám. A spirituális pusztítást tökéletesen helyreállította a kereszten:
Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét. (János 19:30)
Ugyanígy állítja helyre a pusztítást, amit a bűn miatt az emberiség és a teremtés elszenved a fizikai valóságban. Mindez nem történik meg az első és második eljövetel között. A héber írások nem véletlenül mutatják be rendkívüli részletességgel a messiási királyságot. A keresztény teológia egyik tragédiája, hogy ezt a korszakot már a második századtól kezdve allegorikusan magyarázták, és ez a nézet a domináns mind a mai napig. De ez a korszak az Írásokban egyáltalán nem képletes.
Dávid zsoltára. Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai. Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette.3. Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra. Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől. Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, a kik a te orczádat keresik. Szela. (Zsoltárok 24:1-6)
Itt a királyság megalapításáról olvashatunk, és arról az igazságról, amely az ember Istenhez fűződő viszonyát jellemzi az akkori időben.
Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak. A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké. (Zsoltárok 15:1-5)
Ez a rész leírja azt az igaz állapotot, amiben a királyság polgárai élni fognak.
Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde, Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. (Ézsaiás 2:2-4)
Ez az írásrész leírja a messiási királyság általános jellemzőjét, ami az egyetemes békesség. Nem lesz háború, és A Messiás bírói szava kezeli a problémákat.
És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik. És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. (Ézsaiás 11:6-9)
A korábban leírt egyetemes békesség az állatvilágra is igaz lesz, amely visszatér az édeni állapotba és növényevő lesz.
Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak; Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé. És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg. Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim. Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velök megmaradnak. És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam. A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr. (Ézsaiás 65:17-25)
A jelenlegi ég és föld teljesen megújul a messiási királyságban. Ez nem azonos az örök rend új egével és földjével. Ez a kor a boldog és eredményes munkálkodás kora lesz. Virágzó élet, garantált eredmény, áldás az ember keze munkáján.
Mindaz, ami az első Ádám bukása és a bűn miatt meghiúsult, a második Ádám győzelme miatt a királyságban valósul meg. Sátán ezer éves fogságban lesz, és csak a korszak végén engedik szabadon, hogy utolsó kísértését elvégezze.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges