Létezik világméretű ébredés az egyház számára?

Létezik világméretű ébredés az egyház számára?

Több mint 25 éves hívő életem során számtalanszor találkoztam a címben megfogalmazott kifejezéssel. Először persze nem tudtam, hogy mi is állhat mindennek a hátterében, úgy tűnt, hogy nálam jóval érettebb (és Istennel rendkívüli módon személyes kapcsolatot ápoló) hívők „biztos forrásból” tudják: a „világméretű ébredés” a küszöbön áll. Esetleg még mi magunk lehetünk mindennek gátjai, de ha kellőképpen odaszánjuk magunkat, akkor eljön a várva várt áttörés. Jól lehetett így mozgósítani az ellankadt imaharcosokat, az elszéledő házi csoportokat, vagy akár méretes gyülekezeteket is. A szent cél érdekében legtöbben hajlandóak voltak áldozatot hozni, nehogy véletlenül az ő passzivitásuk legyen az utolsó csepp a pohárban, ami még ellenáll a mindent elsöprő és magába foglaló ébredésnek. 

Nem kevés idő telt el azóta, mire megértettem az ilyen, kicsit populárisnak hangzó szlogenek mögött meghúzódó teológiai álláspontot. Először egy pár lényeges pontban összefoglaljuk a „világméretű ébredés” várakozásának teológiai hátterét és a „királyság most”  teológiáját.  Utána szemügyre vesszük az Írásokat, mennyiben támasztja alá ezt az általános reményt és várakozást, és elemezzük „az egész világon ez az evangélium hirdettetik” kijelentés kontextusát és következményeit. Végezetül levonjuk a következtetéseinket.

I. Az általános teológiai háttér

II. A „királyság most” teológiája

III. „Az egész világon ez az evangélium hirdettetik”

IV. Következtetések

 

I. Az általános teológiai háttér

A millenniumhoz (Messiás ezer éves földi uralma) fűződő  elképzeléseknek három fő irányzata létezik. 

A PREMILLENNIZMUS szerint a második eljövetel megelőzi a Messiás ezer éves földi uralmát. 

A POSZTMILLENNIZMUS szerint a Messiás második eljövetele követi az ezer éves béke és igazságosság korszakát. A millenniumi ígéretek a földön az evangélium hirdetésén keresztül valósulnak meg. Az egész föld keresztény lesz és Messiás eljövetele előtt elfogadja az evangéliumot. 

Az AMILLENNIZMUS szerint nem létezik egy szó szerinti ezer éves királyság Messiás uralma alatt. A jelen kor az első és a második eljövetel között a millenniumi kor betöltése. Bár eltérő a válaszuk a posztmillennizmustól, abban hasonlítanak egymáshoz, hogy az egyház valamilyen módon uralkodik vagy uralkodni fog ebben a korban. 

Az evangéliumi keresztény világon belül is rendkívül elterjedt az a nézet, hogy egy új korszak előtt állunk, Isten apostolokat és prófétákat küld, hogy lerakják az „alapokat az új királyság korának hajnalán”. Fölkészítik a gyülekezetet egy új üdvtörténeti korszakra. A kegyelem korszak után eljön az uralom korszaka. Eszerint a nézet szerint keresztények kerülnek a kormányokba, oktatás és a gazdaság vezetésbe, mint Dániel vagy József az Ószövetségben. Isten kész arra, hogy megszállja a földet. Dániel 7:18, 22, 27 szerint a szentek öröklik a királyságot. (A Dániel könyvének kontextusában a „szentek” kifejezés Izrael hívő maradékára és nem az egyház szentjeire vonatkozik.)

A premillennista megközelítés és a másik két nézet között témánk szempontjából az a legfontosabb különbség, hogy az előbbiben Messiás visszatér (a gyülekezettel) a nagy nyomorúság végén, legyőzi ellenségeit, és megalapítja a királyságát, addig a másik két nézet szerint ezt a győzelmet az egyház vívja ki itt a földön, nemcsak spirituális eszközökkel. Isten földi királysága látható módon épül, az egyház és a királyság mint felcserélhető kifejezések jelennek meg. Ebben a gondolkodásban elengedhetetlen elem a világméretű ébredés, mert bár  - ahogy azt a későbbiekben megmutatjuk - mind a Biblia, mind a látható valóság ellentmond egy, a dicsőségét és győzelmét lépésről lépésre, a földi valóságban, politikai, gazdasági, (katonai) eszközökkel felépítő egyháznak. Mégis úgy tűnik, hogy a pénz és a hatalom csak kis szeletét is megtapasztaló egyházi szervezetek, mozgalmak stb. szívesen gondolkodnak ebben a földön megvalósítandó perspektívában. A történelem kiválóan megmutatta már a múltban, milyen könnyen esett áldozatul a látható egyház a földi hatalomgyakorlás kísértésének. Azt a kísértést, amit Jesua a pusztában elutasított, a később felépülő földi szervezete, az egyház már megvalósítandó célként látott maga előtt. Ez a gondolkodás jelenik meg a fent említett teológiai irányzatokban is, legfeljebb egy kicsit szofisztikáltabb formában. Lássuk tehát az Írásokat, mit is találunk benne egy állítólagos világméretű ébredésről. Valóban ez lenne az egyház jövője?

Elsőként vegyük szemügyre az Isten királysága (magyarban legtöbbször Isten országa) és az egyház közötti lényeges különbséget. Isten királyság programjának ötféle formája létezik:

1. Az egyetemes vagy örök királyság: ez a szempont fejezi ki Isten uralmának gondoskodását és teljhatalmát, amiben minden Isten fennhatósága alá tartozik. Semmi nem történik Isten akaratán kívül. Ami történik, az lehet Isten irányító, elrendelő, vagy éppen megengedő akarata miatt.

2. A lelki királyság: Isten királyság programjának második megjelenése a lelki királyság. A lelki királyság tartalmazza minden idők összes emberét, aki megtapasztalták a Szentlélektől való újjászületést. Ádámtól napjainkig és mindaddig, amíg emberek születnek a földön, lesz lelki királyság. Ádám óta minden ember, aki hit által született újjá a Szentlélek munkájából, tagja ennek a királyságnak.

3. A teokratikus királyság: ennek a királyságnak két formája volt a történelem folyamán a közbenjárói és a monarchikus forma. 

4. A messiási királyság: Isten királyságának negyedik megjelenése is két nevet visel, a messiási vagy millenniumi királyság. A „messiási királyság” elnevezés kiemeli magát a Messiást, aki uralkodik ebben a királyságban. A „millenniumi” név pedig a királyság hosszára utal, az 1000 évre.

5. A titkos királyság: az Újszövetség használja ezt a kifejezést arra, amit az Ószövetség még nem jelentett ki. (Ef. 3:1-10 Kol. 1:25-27, Márk 4:11 Máté 13:11)

Alapvetően a titkos királyság a Messiás első és második eljövetele közötti kort fedi le. (Egész pontosan a Messiás elutasításától kezdődő időszak Máté 12-től a második eljövetelig.) Talán a legjobb szó a titkos királyság leírására a „keresztény világ.” Leírja a körülményeket a földön mialatt a király a mennyben tartózkodik. A királyság titkai igazságokat jelentenek ki Isten örökkévaló céljáról az örök királyság programjához kapcsolódóan. A titkos királyság képe magába foglalja az igaz és a hamis egyházat, a búza és a konkoly együttes növekedését. Az elragadtatás pillanatáig nem lehet különválasztani a látható és a láthatatlan egyházat. Az elragadtatás után a konkoly által épített látható szervezeti rendszer vallási Babilonként uralja a világot és az akkor élő szentek vérét ontja. 

II. A „királyság most” (kingdom now) teológiája 

Sok karizmatikus és pünkösdi hátterű gyülekezet vallja a „késői eső” tanítását, amely szerint Luthertől kezdődően elkezdődött a gyülekezet helyreállítás és folyamatosan tart napjainkig. Luther felfedezte a hit általi megigazulás tanát, John Wesley kezdte a szentség mozgalmat. Az Azuza utcán jött el a Szentlélek kiáradása a nyelveken szólással és a Lélek most helyreállítja a prófétákat és apostolokat egy új gyülekezeti vezetés számára. Várhatóan ez teremti meg a gyülekezet számára a végső győzelem feltételét és uralmának kiterjesztését a földre. A bibliai ünnepek prófetikus képe alapján a sátoros ünnep teljesíti be a gyülekezet utolsó napjait. Ahogy az Atya minden hatalmat Jézusnak adott, úgy látogatja meg Jézus az utolsó nagy ünnepen a gyülekezetet és „titokban” minden hatalmát közli velünk mielőtt nyilvánosan is megjelenik. 

Egyesek szerint ez az új dolog „hullámokban” érkezik. Az első hullám a pünkösdi mozgalom, a második a karizmatikus a harmadik hullám eltér ezektől, de ugyanakkor magába is foglalja az előző kettőt. Lerombolja a felekezeti akadályokat és ha nem tanulunk meg együtt mozogni velük, elmos minket, mint a homokot. Az a mérték nélküli kenet, amivel jézus rendelkezett, most kiöntetik az egész testre, ameddig minden ellenségét le nem győzi. A gyülekezet teszi a földet a király lábainak zsámolyává. A Szentlélek keresztség az éretleneknek is adatott, de az új kenet a lelkileg éretteknek szól, amikor Messiás „adoptálja” gyermekeit. 

Az új vezetőséggel az élen (apostolok és próféták) a gyülekezet belép az uralom korába. De akik megtagadják az ötféle szolgálatot (Efézus 4), azok nem élik túl ezt az időszakot. A gyülekezet a születésekor Isten adott apostolokat és prófétákat, hogy a gyülekezet kifejlődjön és megkapja az Igét. Ma sokan akarják ugyanazt a pozíciót, amit Jézus akkor személyesen adott, mert szükségesnek tartják a túléléshez. Senki nem akar a „száraz csontok” közé tartozni és ellenállni az „új kinyilatkoztatásnak”. A prófétákra szükséges hallgatnunk Isten kijelentése miatt, különben nem rendelkezünk Messiás életével. Szerintük nem az aposztázia és a langymelegség kora jön, hanem az apostoloké. A történelemben soha nem látott erővel lesz felruházva a gyülekezet, nagyobbal mint a kezdetekkor. Ami most érkezik, az nem csak egy ébredés hanem egy valódi forradalom. A halált nem Jézus győzi le, miután visszatér a földre, hanem a gyülekezet, amikor uralmat vesz a föld fölött. 

Ez csak egy rövid de érzékletes idézetsorozat az irányzat jelentős képviselőitől. Jól megfigyelhető az a tendencia, hogy az elragadtatás egyáltalán nem játszik szerepet az írásaikban vagy ha igen, akkor csak a gúny tárgyaként, és a hangsúly a győzedelmes földi aktivitáson van. A cél a gyülekezet földi öröksége és az itteni fizikai győzelem.

III. „Az egész világon ez az evangélium hirdettetik”

Az eddigiekben röviden vázoltuk a teológiai hátterét annak a gondolkodásnak, amely az egyházra, mint földi szervezetre győztesként tekint, és olyan képet fest a (benne) hívőknek, amelyben az egyháznak a hatalma növekszik és végül az egész világot meghódítja. Ebben a jövőképben előttünk áll még egy világméretű ébredés. Ez egyik legfontosabb eszköze a végső győzelemnek. Nézzük meg azokat az igehelyeket, ahol az evangélium világméretű hirdetéséről olvashatunk. Az első írásrész a Máté 24:14:

És az Isten országának (királyságának) ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.

Mielőtt szemügyre vennénk a kontextust és más esetleges párhuzamos írásrészeket, annyit ebből az igéből is megállapíthatunk, hogy ez az ébredés megelőzi a „vég” eljövetelét. A vég ebben az írásrészben a nyomorúság második 3 ½ éve, az Antikrisztus totális uralma, és a „háborúság ideje Jákobon”. 

A Máté 24. fejezetének összefüggésében az „egész világ” a földet jelenti, a „minden nép” az összes akkor élő nemzetet. Valójában ebből a részből maga az „ébredés” vagyis az elfogadás nem is derül ki, csak a hirdetés. Noé 120 évig hirdette az evangéliumot (örömhírt) mindenkinek és senki sem fogadta el a családján kívül. Itt más lesz a helyzet, de ez csak a párhuzamos szövegrészből derül ki. 

Ebben az igeversben vajon az egyház az, aki hirdeti az evangéliumot? Azok, akik egy nyomorúság közepén, vagy végén történő elragadtatásban hisznek, (vagy egyelőséget tesznek a második eljövetel és az elragadtatás között), akár igennel is válaszolhatnak. De nem csak egy nyomorúság előtti elragadtatás zárja ki azt, hogy ezt az igeverset az egyház teljesítse be. Máté 24-ben Jesua az apostolok három kérdésére válaszol. Bár a válaszban érintett időszak részben átfedésben van az egyház idejével is, de mégsem Krisztus testével, hanem a zsidósággal foglalkozik. Természetesen a zsidó hívő maradék is az egyház része, de az Ószövetség nyomorúsággal foglalkozó igeversei kizárólag Izraellel foglalkoznak, (az egyház sehol nem jelenik meg az Ószövetségben, még ApCsel 1:6-ban is a jövő, és csak az ApCsel 2-ben kezdődik). A Jelenések könyvének a nyomorúságról szóló időszaka szintén nem említi az egyházat egyszer sem. Izraellel foglalkozik, beszél általában szentekről, de az egyház, mint Krisztus teste nem jelenik meg a 6-16. fejezetekben. (Viszont látjuk az egyházat nyomorúság előtt és utána a második eljövetelkor visszatérni a Messiással.) 

Látunk azonban a Jelenések könyvében a nyomorúság első 3 ½ évében legalább két, de talán három említést is az evangélium egész világon történő hirdetéséről.  Mivel a Máté 24:14-ben említett hirdetés is a „vég” előtt történik és a most következő részeknek az időzítése pont ide esik, joggal állítjuk, hogy a Máté 24:14 a Jelenésekben található világméretű hirdetésekre utal. A hirdetők között látjuk először a 144 000 zsidót, másodszor a két tanút, és harmadszor egy angyalt. 

A nyomorúság első felében Isten angyala elpecsétel a szolgálatra 144 000 kiválasztottat Izrael minden törzséből:

És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve (Jel. 7:9).

Szolgálatuk eredményeképpen nagy sokaság jut üdvösségre: 

Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;

Ez a nagy sokaság a föld minden nemzetéből  származik, tehát a szolgálat világméretű. Az eredménye azonban nem a világméretű hatalomra jutása ezeknek a szenteknek, hanem a halál, mert az akkori hamis egyház, a parázna Babilon üldözni fogja őket és sokan mártíromságra jutnak. Az ötödik pecsét felnyitásánál lehet látni ezeknek a szenteknek a halálát (6:9-11).

A két tanú szolgálatáról a Jelenések 11:3-12-ben olvashatunk. A jelekkel és csodákkal kísért szolgálat központja Jeruzsálem lesz, de hatásuk, ahogy a szövegből kiderül, világméretű. Tehát ez egy második utalás arra, hogy a föld lakosai világméretekben hallani fogják az evangéliumot. 

A legérdekesebb utalás azonban a világméretű hirdetésre a Jelenések 14:6-ban található:

És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,

Nem derül ki a szövegből, mindez hogyan történik meg. De az világos, hogy ezen a módon is MINDENKI megismeri az evangéliumot, tehát tudni fogja, mi az amit elutasít, amikor felveszi a fenevad bélyegét, ahonnan már nincs visszaút. (Egy lehetséges megoldás lenne, hogy mindenki álmában világos üzenetet kap az evangélium tartalmáról, de ez nem több, mint találgatás a részemről, ezért máris elvethetjük.) 

Összefoglalva tehát azt látjuk, hogy a Máté 24:14-ben leírt evangelizálást kettő esetleg három másik igehely részletezi, (amennyiben a két tanú szolgálatát is világméretűnek nevezzük ebből a szempontból is). Azt látjuk viszont, hogy a világméretű hirdetésre megtért szentek többnyire mártíromságra jutnak. A választ arra, hogy ki öli meg a hívőket a nyomorúság első felében, Jelenések 17:6-ban olvassuk:

És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől.

A pogányok tömegei, akik a 144 000 szolgálatára megtértek, üldözést szenvednek a vallási Babilon részéről és sokan közülük lesznek mártírok. 

Ezek után feltehetjük azt a kérdést, milyen „világméretű ébredés” vezet egy olyan szuperegyház létrejöttéhez, amely uralkodik a nemzeteken is, üldözi és gyilkolja a valódi hívőket. 

IV. KÖVETKEZTETÉSEK

A BIBLIA KÉPE A VÉGSŐ IDŐK EGYHÁZÁRÓL: VILÁGMÉRETŰ ÉBREDÉS HELYETT APOSZTÁZIA

Az előző részekben megmutattuk, hogy a Bibliában található világméretű hirdetése az evangéliumnak Máté 24:14-ben a nagy nyomorúság időszakában történik és sokkal inkább kapcsolódik Izrael történetéhez, mintsem a gyülekezetéhez. A Máté 28-ban adott úgynevezett nagy parancsolat természetesen folyamatosan érvényben van a gyülekezet részére, de nem látunk arra garanciát, hogy a hirdetést egy „világméretű ébredés” is követné. Emellett már többször kifejtettük, hogy az úgynevezett „nagy parancsolatban” egy dolog szerepel felszólító módban: ez pedig a tanítása MINDEN igazságnak vagyis a teljes Írásnak. Ennek része az, hogy elmegyünk, hirdetjük és bemerítünk. (De a hirdetés már a családban és közvetlen környezetünkben is elkezdődhet - szóval vagy éppen csak tettekkel.)

A nagy nyomorúság idejének három fő célja van az Írások szerint:

1. Véget vetni a gonoszságnak és a gonoszoknak (Ézs. 13:9, 24:19-20)

2. Világméretű ébredés (Jel. 7:17)

3. Megtörni a szent nép erejét (Dán. 12:7)

Ebben a részben választ keresünk arra a kérdésre, milyen irányba tart a gyülekezet valójában. Lehetséges lenne, hogy a  „világméretű ébredés” álcája alatt egy tulajdonképpeni aposztázia vette kezdetét? A Máté 24-ben a tanítványok egyik kérdése arra vonatkozott, milyen előjelei lesznek a korszak végének. A zsidók két korszakban gondolkoztak általánosan: ez a kor és az eljövendő kor. Az eljövendő kor a messiási királyságot jelenti. Az előző részben megállapítottuk, hogy a válaszok jelentős része a zsidókat érinti, de találunk átfedést utalást az egyház idejére is. Az egyik ilyen fontos megállapítás a 24:4-5-ben olvasható:

Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.

 

Ez a félrevezetés a gyülekezetre és a korára vonatkozik. A történelemben először Jesua mondta Messiásnak magát, de utána hamis messiások hosszú sora vette kezdetét. Ez önmagában még nem jelenti a korszak végét, hanem végigkíséri ezt a kort. A Krisztus szó jelentése „felkent”. Lesznek olyanok, akik felkenteknek, „nagy kenettel” rendelkezőnek állítják be magukat. Voltak, akik használták a messiás kifejezést is a történelem során, ma az egyházon belül a „nagy kenet” kérdése osztja meg sokszor a hívőket. Bizonyos mozgalmakban mindenen a „kenetet” vizsgálják, legyen az egy dal vagy üzenet vagy akár tárgy is. Nagy kenet hullott már a korábban említett mozgalmakra (harmadik hullám), bizonyos „prófétákra” és „apostolokra”. Pál és János apostol is utalnak rá, hogy a gyülekezetet is meglátogatják a hamis apostolok és próféták. A Máté 24:11-ben a hamis prófétákat már a nyomorúság elején látjuk. Ahogy Jesua üzeni a thiatirabeli  gyülekezetnek, beviszi őket a nagy nyomorúságba (a hamis apostolokkal, prófétákkal és tanítókkal együtt), ha meg nem térnek (Jel. 2:2) 

Egyértelmű, hogy a hamis egyház, a parázna babiloni rendszer, a nyomorúságban éri el majd csúcspontját, és egészen a hét éves korszak közepéig uralkodik a nemzeteken és gyilkolja a szenteket (Jel 17).  Az is világos, hogy a hamis jelek és csodák elképesztő módon jelen lesznek a nagy nyomorúságban, Sátán a választottakat is el akarja hitetni (Máté 24:24). Ez itt a zsidó maradékra utal, de a hitetés az egész földön jelen lesz és nyilván már a nyomorúság előtt is működik, tehát megjelenhet (még sokkal erőteljesebb formában jelekkel és csodákkal) akár az elragadtatás előtt az igaz egyház számára is. 

A csodák terén a hitetés már elkezdődött, de ez még többnyire verbális szinten van. A bibliai csodáknál nem az volt a kérdés, hogy a csoda megtörtént-e, hanem az, hogy ki a forrása. Manapság a jelek és csodák nagyobbrészt szóbeli úton és „hit által” terjednek, többségük kamu, és ha ténylegesen meg is történt valamilyen csoda vagy természetfeletti gyógyulás, akkor is érdemes a Biblia tükrében tekinteni rájuk. Amikor Jesua megnyitotta a vakon született szemeit vagy Péter feltámasztotta a halottat, nem volt szükség az ott lévőknek külön hitre, hogy ténylegesen történt-e valami. Látták és egyértelmű volt.

A végidők (ördögi) csodáinak célja a hamis krisztusokon és végül az Antikrisztuson keresztül a megtévesztés. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek valódi és bibliai csodák, mert, pl. a két tanúnál is olvashatunk ezekről. De akik az Írásokkal szemben a  tapasztalatukban bíznak és ezt már a szolgálat, mozgalom részévé tették, és ezekre építik az „ébredést” veszélyes úton járnak. 2 Tessz. 2:11-12 szerint Isten megengedi az aposztáziát, sőt, aki nem az Igéből nyer bölcsességet, hanem a saját tapasztalatából, ehhez még „segítséget” is kaphat tőle:

És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.

A törvényszegés titkos bűne már jelen van a kezdetektől fogva. A búza és a konkoly együttes növekedésében ennek a kovásznak a gyülekezet ugyanúgy hatása alá kerül mint a világ. A gyülekezetet és a hívőket csak az Igéből nyert bölcsesség képes mindettől megőrizni.  Azt, hogy ez mennyire teljesedik ki az elragadtatás előtt, csak Isten a megmondhatója, de a kovásznak az a tulajdonsága, hogy növekszik és az egész tésztát megkeleszti. 

 

Minden jog fenntartva © 2016 Ariel Hungary bibliatanitasok.hu

 

Bibliatanítások