Bár ez az ünnep nem található meg a héber Írások lapjain, mert történelmi háttere az intertestamentális korba nyúlik vissza, két módon is bibliai ünnepnek számit. A Hanuka (templomszentelés) ünnepéhez vezető eseményekről Dániel próféta adott kijelentést. Jesua maga is Jeruzsálembe ment és megtartotta az ünnepet.
Az ünnep bibliai háttere a próféciákban két helyen olvasható. Dániel 8:9-14 írja le a kis szarvat, Anthiokusz Epifánészt, aki nem azonos a Dániel 7-ben megjelenő kis szarvval, hanem annak a történelmi előképe. Többek között beszél a tetteiről (8:9-12), a hatalomra jutásáról, a zsidóság ellen folytatott háborújáról, a jeruzsálemi templom megszentségtelenítéséről és ennek időtartamáról.
Az események történeti beteljesülése nem található ugyan az Írásokban, de az apokrif irodalom, a Makkabeusok első és második könyve részletesen beszámol minderről.
A második írásrész a Dániel 11:21-35-ben található. Itt is részletesen látjuk a próféciákban Anthiokiusz hatalomra jutását, a trón elfoglalását, megerősödését, hadjáratait, a zsidók üldözését, a hellenisták hitehagyását, a pusztító utálatosság felállítását és végül a Makkabeusok lázadását.
Az ünnep bibliai neve Hanuka, a héber szó jelentése felavatás, felszentelés. A templomszentelés ünnepének is nevezik, mert arra az eseményre emlékezik, amikor a zsidók újraszentelték a templomot, minekutána legyőzték a görögöket, akik megszentségtelenítették a szent helyet.
A Hag Ha-Orim név jelentése a fény ünnepe. Ez az elnevezés Josephus Flavius írásaiban található és egy legendára épül. A legenda szerint, amikor a zsidók újraszentelték a templomot, és szerették volna újra meggyújtani a lámpásokat, csak egy napra elegendő olajat találtak. Ekkor azonban csoda történt, és az olaj kitartott nyolc napig. Így kapta az ünnep ezt a nevet. A csoda csak a későbbi rabbinikus irodalomban található, a Makkabeusok könyve nem említi.
Az ünnepen a szertartáshoz speciális menórát használnak. A neve hanukia. Nyolc gyertyatartója van sorban és egy kilencedik mellettük vagy előttük, ez a gyertya szolgál a többi meggyújtására (szolgaláng vagy samesz). A szertartás előtt áldást mondanak, utána minden nappal eggyel több gyertyát gyújtanak. Utána is elhangzik egy áldás majd egy speciális dal, a Maoz Tzur. A hat versszakos ének minden este felcsendül, első versszaka messiási jelentést hordoz. Nyers fordítása így hangzik:
Sziklabiztos menedék az én segítségem,
Hozzád méltó magasztalás.
Imádságom házát készítsd elő,
hogy ott zengjem hálámat.
Amikor majd megbünteted
a gyűlölködő ellenséget,
Akkor majd zsoltárdallal ünneplem
Az oltár felavatását.
A menedék kifejezés a héberben tartalmazza Jesua szót a Messiás nevét.
A héber Bibliából felolvasnak a törvényből, a prófétákból és az Írásokból is. Az ünnep része az ajándékozás és a speciális ételek mint az olajban sült fánk. Az olaj természetesen a csodára emlékeztet.
A zsidó gyakorlat a későbbiekben 24 törvényt fejlesztett ki az ünnep megfelelő betartását illetően. Ezek között találjuk, hogy nem lehetett a nyolc napos ünnep alatt böjtölni, a gyertyákat röviddel napnyugta után kellett meggyújtani, ha valaki egy ház felső emeletén lakott, akkor a gyertyákat az utcához legközelebb eső ablakba kellett kitenni, ha azonban ez veszélyes volt, mert a környéken zsidógyűlölő pogányok éltek, akkor egy asztalra lehetett állítani a gyertyákat közel a ház belső bejáratához stb.
A messiási alkalmazás
Annak ellenére, hogy a mózesi törvény nem tartalmazza ezt az ünnepet, Jesua mégis megünnepelte, és ennek nyilvánvaló oka a prófétai üzenet, amely megjövendölte az eseményeket. Az újszövetségi esemény leírását a János 10:22-39-ben találjuk.
Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala… (10:22)
Az eseményeket megelőzi a János 7:1-10-21 eseménysorozata, amely a Messiás életét foglalja össze a sátoros ünnep idején. A hanuka ünnepének nyolc napja a sátoros ünnep nyolc napjából alakult ki. A zsidók a háború miatt nem tudták megünnepelni a sátoros ünnepet, mert a szírek még ellenőrzésük alatt tartották a Jeruzsálemet. De amint újraszentelték a templomot három hónappal később megtartották a sátoros ünnepet. Ebből lett utána a hanuka ünnepének nyolc napja. Nem véletlen tehát, hogy János miután a sátoros ünnep eseményeit leírja, a következő ünnep szerepéről is szót ejt a Messiás életében.
Ahogy a nyolc nap a sátoros ünnepből eredt, hasonlóan János evangéliumában a hanuka ünnepének eseményei a Messiás életében a sátoros ünnep eseményeiből következett. A sátoros ünnep alatt Jesua kijelentette, hogy ő a világ világossága. Három hónappal később ezt folytatva a hanuka ünnepén további igazságokat jelentett ki önmagáról.
Lássuk a János 10:22-39 rövid összefoglalását és mondanivalóját.
- Jesua a Salamon tornácán jár.
- Az emberek azzal vádolják, hogy bizonytalanságban tartja őket.
- Jesua szerint mind a szavai, mind a cselekedetei bizonyítják messiási voltát.
- 10:26 szerint a zavar oka, hogy nem mindenki az ő juha, ezért nem is ismeri fel, hogy ő a Messiás.
- 10:27 szerint a juhai felismerik, hallják a hangját.
- 10:28 szerint nekik örök életük van.
- Senki nem veszi ki őket az Atya kezéből – ez az örök biztonság.
- 10:30-ban nagyon világosan kijelenti, hogy ő és az Atya egy.
- A zsidók pontosan megértették ezt és meg akarták kövezni. Már nem bizonytalanok.
- Jesua kérdés tesz fel: miért akarják megkövezni, hiszen sok jó dolgot tett.
- Válasz: nem a cselekedetei, hanem a szavai miatt akarják megkövezni, mert Istennek állítja magát.
Jesua válaszában az Írást használja, hogy megvilágítsa a kérdést. Zsoltárok 82:6:
Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
- Azokra vonatkozik, akik képviselik Istent, mint bírák a nemzet fölött, Isten átruházott tekintélyével rendelkeztek.
- Isten munkáját végezték.
- Az Írás isteneknek nevezte őket, mert az ő hatalmának eszközei voltak. 10.35: az Írás fel nem bontható. Így tekint Isten a Bibliára.
- Ha ezeket a bírákat Elohim-nak nevezték (istenek), hogy lenne istenkáromlás, ha ő Isten fiának mondja magát, hiszen közvetlen kapcsolata volt az Atyával és az ő akaratát tette.
- I. Mózes 4:16-ban Mózes mint Isten volt Áronnak és II. Mózes 7:1-ben Mózes mint Isten volt a fáraónak, mivel ő hozta Isten üzenetét.
- Jesua mint Mózes Isten hírnöke volt Isten üzenetével.
- De több volt mint Mózes, nem csak átruházott tekintéllyel rendelkezett, mint ahogy a bírák. Az Atya volt őbenne és ő az Atyában. Ő volt az Isten-ember.
- Újra megpróbálták elfogni, de sikertelenek voltak, mert nem jött még el az órája.
Ez a fejezet tehát egy sokkal nagyobb csodát jegyez, mint ami állítólag a Templom újraszentelése alatt történt. Ebben a részben Jesua három meglepő kijelentést tesz. Először, kijelenti, hogy egy az Atyával. Másodszor, kijelenti fiúsági kapcsolatát az Atyával. Harmadszor, kijelenti az isteni voltát. Ez a három kijelentés mutatja be a nagyobb csodát. A csoda, amelyet ünnepelni kellene az, hogy Isten emberré lett, meghalt az emberiségért, hogy aki benne hisz elnyerje a megváltást. Ez a megváltás örök és elveszíthetetlen. Mivel a hívők örök megváltással rendelkeznek, ezért a világosságban járhatnak, amit a világ világossága jelent számukra, mert Jesua a Messiás vett lakozást bennük.
Befejezésül nézzük meg az 1 János 1.5-9 verseit:
És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük. Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Ez a rész hangsúlyozza a fény tulajdonságát. Azok a hívők, akik nem járnak a világosságánál, nem járnak az Írások szerint, sötétségben járnak és nincs közösségük Istennel. Akik viszont világosságban járnak közösségük van Istennel és más hívőkkel, akik szintén így járnak.
Ha valaki hívő lett, akkor már a világosság gyermeke. Mindig ez marad, bár lehet, hogy nem jár mindig világosságban. A felelőssége, hogy a világosságban járjon. Ez kiváltképp az Írások világosságára vonatkozik, mert ez biztosítja a szükséges kenetet a hívő számára, ez tudatja vele mit tegyen.
Ha a hívő kilép a világosságból és sötétségben jár, ez a bűn miatt történik. Nem veszíti el a megváltást, de elveszíti a közösségét Istennel és más hívőkkel. A helyreállás a 9. versben olvasható:
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
A bűnöket megvallva, ami annyit jelent, hogy egyetértünk Istennel, és beismerjük részünket, Isten hűséges, megbocsát, és megtisztít minden hamisságtól. Így elvetjük a sötétség cselekedeteit és újra az Úr világosságában járunk.
Ez a következő csoda: Amikor világosságban járunk közösségünk van Istennel és más hívőkkel.