Jób könyvének legfőbb tanulsága

Jób könyvének legfőbb tanulsága

A minap botlottam egy megosztásba a Jób könyvéből. A Facebook-on amúgy is az egymondatos (fél)igazságok korát éljük amely már önmagában megérne egy misét, itt viszont egy pontos idézetet olvasunk Jób egyik barátja, Czófár szájából. Az idézet a következő:

Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való. (Jób 20:5)

Az örökkévalósághoz mérve ez az állítás nyilván igaz. De egy általános igazság is lehet egy adott helyzetben orbitális tévedés sőt gyilkos fegyver. A probléma az, hogy kevesen tévedtek akkorát mint Czofár és barátai a Jóbbal folytatott beszélgetésben, és ez a történet végén egyértelműen kiderül. Csak Jób közbenjárására kíméli meg Isten Czófár és társai életét, mert hamis színben és hazug módon tüntették fel Istent a Jóbbal folytatott vitájuk során:

Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób. Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób. (42:7-8)

Nos, Istennek ez a fajta - az adott helyzetben - téves bemutatása ma szinte mindennapos, mert a kontextus nélküli idézetek virágkorát éljük. Van egy adott helyzet és hozzáguglizunk egy "ütős" mondatot. Sokan nem járnak ezzel sikerrel.

Az itteni idézetnek az érdekessége tehát, hogy önmagában igaz ugyan, (szemben olyan mondatokkal, amelyek már magukban is ellentmondásosak, mert azokból is bőven akad), de téves az adott helyzetben. Egy kicsit pontosabban a mondat így szól:

Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette, Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való? (Jób 20:4-5)

A kérdést Czófár Jóbhoz intézi, és teológiájának az esszenciáját tartalmazza. Azt hiszi, megfejtette Jób tragikus helyzetének spirituális hátterét, és ezt tárja most Jób elé. Számára nyilvánvaló, hogy Jób azt kapta amit megérdemelt. Ha röviden össze akarjuk foglalni Czófárnak a mondanivalóját, akkor igaza van abban, hogy Isten végső soron megbünteti a bűnt, de alapvetően téved abban, hogy ez itt a földön feltétlenül megtörténik. Így Jób állapotának és Isten vele való bánásmódjának az okait is teljesen félreérti, mert azt feltételezi, hogy Jób rettenetes helyzete valamilyen titkos bűnre vezrthető vissza. Lássuk mit téveszt szem elől Czófár és ma is olyan sokan?

Jób szenvedésének a története az emberiség egyik legizgalmasabb kérdésével foglalkozik: Minek alapján bánik Isten velünk, mik azok a bibliai elvek, amelyek megválaszolják az isteni bánásmód kritériumait? Sokszor úgy tűnik megtaláljuk Jób szenvedésének kiváltó okait, akár a barátai:

Mert amitől nagyon rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az esett meg velem. (Jób 3,25)

Ezt mondja Jób, és mintha úgy tűnne, hogy legalábbis részben saját maga is felelős mindazért, ami történt vele. Más magyarázat szerint Jób igazsága egyfajta önigazság, jobban épített arra, hogy mennyire helyesen tett mindent, mint arra, hogy az igazság egyedül Istené.

Bár ezek a magyarázatok nyilván tartalmazhatnak némi igazságot is, nem tudnak kielégítő választ adni Jób szenvedésére. Sokkal inkább szeretnénk megnyugtatni magunkat, hogy a történetben Jóbnak saját felelőssége van, és ha mi mindent helyesen teszünk, akkor velünk ilyesmi nem történhet meg. (Jób barátai is pont ebbe az érvelési hibába esnek.) Így titkon kontrollálni szeretnénk Isten velünk kapcsolatos bánásmódját. Úgy gondoljuk, hogy a megfelelő hitet és a megfelelő cselekedeteket Isten szerintünk ehhez illő pozitív bánásmódja követi.

Bár tagadhatatlan, hogy Isten használja ezeket az elveket, hiszen a mózesi törvény áldásai és átkai hasonló elvekre épülnek, de Jób története azt hivatott megtanítani, hogy mégsem kizárólag ez az isteni bánásmód alapja. Sőt, az említett elvek mögött van egy fontosabb, és mindezeken túlmutató elv. Hiszen Isten a Biblia tanulsága szerint is egy igaz és feddhetetlen embert választott ki erre a próbára:

Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő. (Jób 1:1)

Ha az igaz és feddhetetlen Jób szenvedett, akkor az igazságosság nyilvánvalóan nem zárja ki a szenvedést és nem garantálja feltétlenül és automatikusan Isten minden területre kiterjedő védelmét. Jób személyes jósága és Isten előtti tökéletessége nem képezte az Istennel való kapcsolatának (kizárólagos) alapját.

Ha viszont Isten bánásmódja nem feltétlenül ez, akkor micsoda? Jób történetének alapvető üzenete az, hogy Isten bánásmódja velünk elsősorban és legfőképp a KEGYELMÉN nyugszik. Isten két okból áld meg minket: egyrészt a szuverén döntése alapján, másrészt azért, mert bízunk benne és engedelmeskedünk neki. Nem tudjuk kontrollálni Isten szuverén döntéseit, és azt, hogy Isten áldása eltérő lehet a hívők életében. Ezért sokszor egyre inkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy bizalmunkkal és engedelmességünkkel biztosítsuk az áldást magunknak. Ez persze bizonyos mértékben elfogadható, de könnyen ahhoz a meggyőződéshez vezet, hogy mindezzel Istent kontrollálni tudjuk. Úgy érezzük, hogy a megfelelő viselkedésünk miatt Isten tartozik nekünk. Könnyen eljutunk oda, hogy hitünk és imáink mögött egy mindenkor rendelkezésre álló pozitív erőt látunk, amelyet sokan úgy szeretnének használni mint Aladin a teáskannában rejtőző Dzsinnt. Jób barátainak az érvelése végig ezt a logikát követi. Isten viszont megmutatja, nem ért egyet velük, és bemutatja azt, hogy nem érdemeink szerint, hanem kegyelemből bánik velünk.

Fontos tehát felismerni: ahelyett, hogy Isten automatikusan a jó cselekedeteinkre áldással és a rossz cselekedeteinkre átokkal válaszolna, következetesen a kegyelméből részesülünk, anélkül, hogy ezt kiérdemelnénk. A Facebook jelenségre pedig annyit mondanék egy mai alkalmazással szabadon a Példabeszédek 10:19 alapján, ahogy a sok beszédben, úgy a sok kontextus nélküli megosztásában  is elmaradhatatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait és az Istent hamis színben feltüntető megosztásait és kommentjeit, az értelmes.

U.i.: Csak a félreértések elkerülése végett: természetesen rengeteg egymondatos önmagában is megálló, és örökérvényű igazság található a Bibliában. De mindezeket lehet rosszul és rosszkor is alkalmazni. Erről majd legközelebb.

Bibliatanítások