Szemben a helytelen indítékokkal az Írás világos útmutatást ad számunkra a szolgálat és a szent élet helyes motívumait illetően. Lássunk most öt különböző és könnyedén azonosítható motivációt egy kicsit talán a fontossági sorrendet is figyelembe véve.
1. Ha egyetlen motivációt kell kiválasztani, akkor az legyen az Isten szeretete. Ő előbb szeretett minket (1Ján 4:19) és mi csak arra leszünk képesek, hogy a magunk alkalmatlan valóságában, (az alkalmasságunk is tőle van) viszont szeressük. Ennek része lesz a mások szeretete (Máté 22:37-39). A szeretet által munkálkodó hit Isten szerinti gyümölcsöket hoz létre. A szeretetünk Isten felé kifejezésre jut abban is, hogy engedelmeskedünk (János 14:21, 1 János 5:2). Vágyunk arra, hogy dicsőséget adjunk neki (János 12:27-28), tetszünk neki (Kol. 1:10, 3:20, 1 Tessz. 4:1), ismerjük meg (Fil. 3:10-14, 1 Ján. 4:16).
Isten szeretete azt is jelenti, hogy szeretjük azt, amit Isten szeret. Szeretünk másokat (2 Kor. 5:14, 12:15, 1 Ján. 4:11, 5:12). Szeretjük Izraelt úgy ahogy Isten szereti, és nem úgy, ahogy az egyháztörténelem a helytelen teológiákkal és a hagyományokkal átitatva ránk hagyományozta.
2. Hálásak vagyunk Istennek, mert részesülünk mindabból amit tett, és szolgálatunk és életünk egyfajta „köszönöm” Isten felé. Áldásainak fényében motiváltak vagyunk önmagunk odaszánására (Róm. 12:1-2) és arra, hogy őérte éljünk (Gal. 2:20). Pál motivált volt a hálaadással megtett szolgálatra (1 Tim. 1:12).
3. Helyes motiváció, ha örök érvényű ígéretei inspirálnak túl az itteni életben. Isten eredeti céljai között találjuk az ember teremtésénél az uralkodást, illetve a részesedést az ő föld feletti uralmában (1 Móz. 1:26-28). Mindez a messiási királyságban teljesül be, abban a mértékben, amennyire hűek vagyunk ebben az életben mindabban, amiért ő felelőssé tesz (Máté 19:27-30, Lukács 19:11-27), vagy a hűséges kitartásunk a szenvedésben (Róma 8:17, 2 Tim. 2:12). Az örökség reménysége istenfélő cselekedetekre motivál (1 Kor. 6:9-11, Gal. 5:21, Ef. 5:5). A Zsidókhoz írt levél a hűségeseknek részt ígér a Messiás eljövendő királyságában (Zsid. 1:14, 3:14, 4:1, 9, 6:11-12). Az örök érvényű jelentőség akkor kezdődik, amikor elkötelezzük magunkat Jesua szolgálatára ebben az életben (Máté 10:38-39, 16:24-27, Lukács 9:23-26).
4. Motiválhatnak minket az Isten által ígért jutalmak ebben az életben (Márk 10:28-31) és az örökkévalóságban (Máté 16:27, Jel. 22:12). Krisztus ítélőszéke a helye az eljövendő jutalmaknak. Itt minden hívő megjelenik és számot ad ( Róma 14:10-12, 2 Kor. 5:10 1 Kor. 3:9-13). Az örök jutalmak kincseket jelentenek (Máté 6:20), és koronákat ( 1 Kor. 9:25, 1 Pét. 5:4, 2 Tim. 4:8). A motiváció lehet az örök jutalmak elvesztésének lehetősége is (Mát. 22:1-14, 25:14-25, Luk. 19:11-27, 1 Kor. 3:12-15). A jutalmak nem jelentek önző motivációt, ha célunk ezzel Istent megdicsőíteni.
5. Néhány hívő azért szolgálja Istent, mert elkötelezte magát erre, hogy követi és éli Isten neki szánt elhívását. Az elköteleződés nem a jutalomra néz, hanem úgy tekint erre mint kötelességre (Luk. 17:7-10). Ezt látjuk Jesua saját elköteleződésénél is, amikor azt teszi, amire Isten elhívta (Márk 1:38, János 12:27, 17:4, Zsid. 2:17, 5:5-10). Pál elhívása szerint a pogányok apostola lett (Csel. 20:24, 2 Tim. 1:1 11, 2:7). Hívők szintén lehetnek felelős sáfárai az ajándékaiknak (Róma 12:6-8, 1 Tim. 4:14, 1 Pét. 4:10-11), az evangéliumnak (1 Kor. 9:17-18, Kol. 1:25, 1 Zim. 1:11, 18, 6:20, 2 Tim. 2:14, 2:2, Tit. 1:3).
6. A félelem motivációja alacsonyabb rendű a szeretetnél (1 Ján 4:18), de motiválhatja a hívőt bűnei elhagyására és jó cselekedetekre. Valaki félhet a negatív ítélettől Krisztus ítélőszéke előtt (Jak. 2:13, 3:1), amely magába foglalja a szégyent (2 Tim. 2:15, 1 Ján. 2:28), a jutalmak elvesztését (1 Kor. 3:13-15, 9:27). A hívő félheti Isten időleges fegyelmezését (1 Kor. 5:5, 11:29-32, Kol. 3:23-25, 1 Tim. 4:14, Jak 5:15-16, 19). A Zsidókhoz írt levél hatásosan használ öt elrettentő figyelmeztetést olvasóinak motiválására hitehagyásuk miatt, és az értett hívő életre szorítja őket (Zsid. 2:1-4, 3:7-4:13, 6:1-12, 10:26-31, 12:25-29). A félelemnek létezik pozitív oldala is a tisztelet és hódolat értelmében, és ez is lehet motiváló a hívő számára ( Csel. 10:2, 2 Kor. 7:1, Ef. 5:21, Fil. 2:12, Zsid. 12:28).
Ahogy léteznek nem biblikus motiváló tényezők Isten szolgálatában, úgy találhatunk biblikus motivációt is a magunk számára. Mindig törekedhetünk a jobb motivációra, ahogy növekedünk a tanítvány útján. Érdemes megtanulni másokat is helyesen motiválni a szolgálatra és a szentségre, istenfélelemre. Egészséges dolog értékelni a motívumainkat a szolgálatban, és törekedni arra, hogy egyre jobban szolgáljuk azt, aki örökre megszabadított.
A téma részletes kifejtése a mellékelt hangfelvételen hallható, amely a Keren Jesuah Messiási közösség alkalmán készült.
Fotó: Szalóky Béla
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges