Ha az eddigi sorozatunkra igaz, hogy nem csak a Jelenések könyvén haladunk végig kronológikusan, akkor sokkal inkább igaz ez a megállapítás sorozatunk második és befejező részére. Mielőtt részletesen foglalkozunk a messiási királysággal, szeretnénk egy általános képet adni a királyság központi témájáról az Írásokban.
A királyság témájának átfogó képe (öt szakasz):
- Teremtés: 1 Mózes 1-2
- A királyság jelen van a teremtésben, ahogy Isten a teremtés királya a teremtett világ birtokbavételével és uralkodással bízza meg képmását az embert.
- Bukás: 1 Mózes 3
- Jelenti az ember kudarcát az Isten teremtett világa fölötti uralkodásban. Mind Isten képmása, mind a teremtés a bukás pusztító következményeinek hatása alá kerül.
- Ígéret: 1 Mózes 3:15 – Malakiás
- Garantálja az asszony magjának végső győzelmét Sátán hatalma fölött, Isten visszafordítja a bukást, és az ember végül uralkodni fog a teremtés fölött.
- Megváltás: evangéliumok és levelek
- A Messiás áldozatával megváltást hoz, halála az alapja az eljövendő királyságnak és minden dolgok helyreállításának.
- Helyreállítás: Jelenések (Héber írások próféciái)
- Mindenek helyreállításával megvalósul Isten királyság programja, Jesua sikeresen uralkodik a földön és végül átadja a királyságot az Atyának.
A korszakról való tanítás nagyfokú hiánya
Eddigi hívő életem során gyakorlatilag nem találkoztam, még csak érintőleges tanítással sem a témát illetően. Még csak istentiszteleti prédikáción sem jött szembe (legalábbis biblikus módon) bármilyen, erről a korról szóló rövidebb információ. Nem arról beszélek, hogy az egyház jelentősebb amillennista része nem beszél erről, mert ez egyértelmű, mivel nem hisz benne. Arról beszélek, hogy teológiai hátterük szerint premillennista közösségek sem foglalkoznak ezzel a témával saját ismereteim szerint.
Mi lehet ennek az oka? Néhány korántsem teljes válasz
- Az egyházban és a gyülekezetekben a témáról egy leegyszerűsített és nem teljes kép az általános:
- A királyság nem fizikai hanem spirituális.
- A királyság már nem a nemzetekről szól, hanem az egyénről.
- A királyság nem Izraelről szól, hanem Jézusról.
- A királyság többé nem nemzeti, hanem nemzetközi, nemzetek fölötti.
Rossz beidegződések
- Az általánosan elterjedt igehirdető gyakorlat, miszerint az igék sokszor csak ugródeszkát jelentenek egy adott témához, ami a prédikátor fejében jár.
- A megszokott allegórikus modell, még olyan közösségekben is, ahol elvileg nem így közelítik meg a próféciákat.
- Érzékeny téma, megosztást hoz.
- Ennél zsidósabb téma nincs: egy zsidó király uralkodik Jeruzsálemben a világ felett, és Izrael szent nemzete a pogány népek felett áll. Ez még a látens antiszemitáknál is hamar kicsapja a biztosítékot. Azokból pedig bőségesen akad a gyülekezet soraiban is, mert a kérdés agyonhallgatása nem kényszerít szembenézésre és színvallásra.
Az írásrész háromféle megközelítése:
- Premillennista
- A Sátán megkötözése jövőbeni, a Messiás megjelenésekor történik meg.
- Az 1000 év szószerinti időszak, a Messiás uralkodik Jeruzsálemből.
- Sátán szabadon engedése, utolsó lázadása és elhitetése vezet a kor végéhez. A korszak a gonoszok nagy fehér trón ítéletével zárul.
- Az új ég és új föld teremtése a millennium után történik.
- Amillennista
- Sátán megkötözése mutatja be Krisztus győzelmét a kereszten a sötétség erői fölött.
- Az ezer év egy hosszú, meghatározatlan idejű időszak, az egyház kora.
- Sátán röviden elszabadul, üldözi a gyülekezetet a korszak végén.
- A mennyből alászálló tűz, amely megemészti a gonoszokat, Krisztus második eljövetele.
- Általános feltámadás következik és ítélete a jónak és gonosznak, utána az új egek és új föld.
- Posztmillennista:
- Részben egyezik az amillennista értelmezéssel, de az evangélium sikeres győzelmét látják ebben a korban.
- Sátán megkötözése jelenti az evangélium sikeres győzelmét a jövőben.
- Az ezer év vagy szószerinti vagy nem, de a 2. eljövetelt megelőző dicsőséges időszakról beszél.
- Általános feltámadás és ítélet következik Krisztus 2. eljövetelkor.
Két fő teológiai tábor használja ezeket az értelmezéseket, a szövetségi teológia és a diszpenzácionalista teológia. Az elsőben mindhárom megközelítés megtalálható, a második kizárólag futurista. Létezik egy ötödik és teljesen eretnek megközelítés, ez a Jehova tanúi értelmezése.
A királyság történetének alakulása
A királyság programja és témája a bibliai történet átfogó és meghatározó kerete. A királyság jelen van a teremtéskor, Éden kertjében. Isten rendszeres kapcsolatot ápol Ádámmal és Évával, nem akkor jelenik meg először, amikor a bukás után szégyenükben elrejtőznek. A föld Isten emberrel folytatott párbeszédének választott helye. Ez a királyság tiszta megjelenése, bűn nélküli idő és hely, Isten és ember tökéletes közössége.
A bukás a közösség végét, a kertből való kiűzetést, spirituális és később fizikai halált eredményezett. Ez a királyság tökéletes állapotának végét jelentette. Isten és ember közé átjárhatatlan szakadék került. Isten nem engedte meg, hogy az ember ebben az állapotában egyen az élet fájáról, amely Isten tervezett királyságának meghatározó eleme, hanem elzárta a bejáratot. A későbbiek során láthatjuk, hogy egy hasonló fa jelenik meg a Millenniumban (Ez. 47:12, És. 65:22), és az élet fája ott látható az örök rendben is (Jel. 22:2, 14).
Isten az embert a maga hasonlatosságára teremtette, uralkodásra az állatok, tenger, ég és föld fölött. Arra teremtette Ádámot és Évát, hogy sokasodjanak, és hajtsák uralmuk alá a földet: I Móz 1:26-28:
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Bár a királyság véget ért Ádám és Éva bukásával és kiűzetésével, az ember uralma a föld fölött megmaradt. A 8. Zsoltár beszél erről, és ezt látjuk Dániel könyvében, ahogy leírja Nebukadnezár uralkodását. Az emberek királyságai saját vágyaik szerint épülnek fel, uralkodnak ugyan, de kormányzásuk eltávolodott Isten szolgálatától. Nem véletlenül nevezi ezt a korszakot a Biblia a pogányok idejének. Ahogy Dániel is előre látja, ennek a kornak a végét a Messiás és szentjeinek eljövetele és uralkodása jelenti majd.
A bukás után azonban nem volt királyság. Isten jobbára időről-időre beavatkozott, amikor látta, hogy a gonoszság elhatalmasodik. Elküldte az özönvizet, Bábelnél összezavarta a nyelveket. És mindig gondoskodott a mag vonaláról. Nevezhetnénk ezt a „királyi” vonalnak is, bár valóságosan királyinak Dávidtól és a dávidi szövetségtől tekinthetjük. Az Izraelre vonatkozó négy feltétel nélküli szövetség meghatározó szerepét a messiási királyság eljövetelében később vesszük részletesen szemügyre. Ezek:
- Az ábrahámi szövetség
- A föld szövetsége
- Dávidi szövetség
- Új szövetség
Az Ábrahámmal kötött, Izsákkal és Jákobbal megerősített szövetség új korszakot kezdett, de az Izraeliták több mint négyszáz évig nem voltak részei egy királyságnak. Egyiptom történelme szorosan összefonódik ezzel az időszakkal, amelyben Izrael néhány családból hatalmas néppé válik, és Isten a zsidóság történetének egyik mélypontján avatkozik be látványos és félreérthetetlen módon az emberiség történelmébe. Az egyiptomi kivonulás után a Sínai hegyen adta Isten a következő üzenetet Izrael fiainak: II Móz 19:4-6:
Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma (királysága) és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Itt látjuk az első utalást arra, hogy Isten újra foglalkozik a királyság kérdésével. Itt látjuk Isten tervét, hogy Izrael királyi papsággá és szent nemzetté váljon. Mindez elválasztotta őket a többi néptől és speciális kapcsolatot jelentett Istennel. A mózesi feltételes szövetség parancsolatai és ratifikálása jelentette Izrael nemzetének és királyságának a megszületését. A nép engedelmességétől függött, hogy mennyire válnak valóban Isten akarata szerinti királysággá. A korszak kezdetét Isten speciális jelekkel és csodákkal, a vezető (Mózes) és a kormányzás rendjének hierarchiájának (papok és vének) kiválasztásával kezdte. Isten dicsősége a Sekina megjelent, és hitelesítette az egész nép számára a történteket. Az uralkodási forma Istennel kezdődött, mint legfőbb tekintély, utána Mózes, a vének és az Izraeliták. Ez volt Izrael teokratikus királyságának a kezdete. Aki kiemelkedő volt a királyságban, jutalmul közelebb állt Istenhez. Ez az elv a millenniumban is megjelenik az ottani államformában.
Isten terve szerint Izrael bizonysággá lett volna az egész világ számára, bizonyság mindarra, hogy mennyire dicsőséges Isten kormányzása alatt élni. A nép és az emberek azonban csak részben váltak képessé az áldások megtapasztalására, mert az engedelmességük is részleges volt. Azonban a mózesi szövetség nem helyezte hatályon kívül az ábrahámi szövetség ígéreteit. Ezek az ígéretek nem Izrael engedelmességén, hanem Isten ígéretén nyugodnak. Isten ideális terve szerint Izraelt a népek feletti uralkodásra szánta: V Móz. 28:1:
Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened…
Az engedetlenség miatt azonban Izrael népe nem töltötte be a számára rendelt szerepet. Isten tágabb értelemben vett fia, akit Egyiptomból hozott ki, elbukott az engedelmesség próbáján. Isten terve azonban nem vallott kudarcot, és Isten egyszülött Fia minden tekintetben betöltötte és be fogja tölteni Isten tervét.
Bár Izrael történelme ebben a szakaszában nem töltötte be az Isten által neki szánt szerepet, Isten folyamatosan felhívta a figyelmet a prófétákon keresztül, hogy eljön az idő, amikor Izrael egyesült, szent nemzetként követi.
A királyság megszűnését mutatja Isten dicsőségének a Sekinának az eltávozása. Isten a népe között lakozott a szentek szentjében. Végül nem tolerálta a bűnt, és elhagyta Izraelt.
Az első eljövetel
Máté evangéliumának fő témája Jesua a király és Isten királysága. Látjuk, ahogy a király megérkezik és felajánlja Izrael népének a királyságot. A zsidók egy szószerinti királyságot vártak, a szövetségi ígéretek betöltését. Semmi nem utalt a királyság új meghatározására. Keresztelő János, majd Jesua is megtérésre és bűnbánatra hívta Izrael népét, ez volt a feltétele a küszöbön álló királyságnak. A királyság „elközelített,” de még nem volt ott (Máté 3:2). Mindezek tudatában is gondoljunk a Messiás imájára (Máté 6:9-13):
Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jőjjön el a te országod (királyságod); legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország (királyság) és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
A nemzeti elutasítás vezet a megbocsáthatatlan bűnhöz és királyságnak egy új formájához. A fordulat a Messiás szolgálatában olyannyira jelentős, hogy ennek világos megértése nélkül érthetetlenné válnak bizonyos dolgok az evangéliumok történetében.
A titkos királyság
A görög Biblia használja ezt a kifejezést arra, amit a Héber Írások még nem jelentettek ki.
Ef. 3:1-10 Kol. 1:25-27, Márk 4:11 Máté 13:11
A messiási királyság helyett a királyság program ötödik megjelenése, a titkos királyság veszi kezdetét. Máté 13 példázatai a királyság program titkos megjelenését írják le. Mi is pontosan Isten királyság programjának ez az ötödik megjelenése, a titkos királyság, amelyet ezek a példázatok kifejtenek?
Alapvetően a titkos királyság a Messiás első és második eljövetele közötti kort fedi le. Talán a legjobb szó a titkos királyság leírására a „keresztény világ”. Leírja a körülményeket a földön, mialatt a király a mennyben tartózkodik. A királyság titkai igazságokat jelentenek ki Isten örökkévaló céljáról az örök királyság programjához kapcsolódóan.
A titkos királyságot a többi formától külön kell kezelni. Például a titkos királyság nem ugyanaz mint az örök királyság, mert a titkos királyság időben a Messiás első és második eljövetele közé korlátozódik. Másodszor, nem ugyanaz, mint a teokratikus királyság, mert már nem korlátozódik egy nemzetre, Izrael nemzetére, hanem zsidókat és pogányokat is magába foglal. Harmadszor, nem ugyanaz mint a lelki királyság, amelybe csak a hívők tartoznak, mert a titkos királyságban egyaránt lesznek hívők és nem hívők. Negyedszer, nem ugyanaz mint a messiási királyság, mert a messiási királyság nem volt titok, hanem sok kijelentés tárgya volt a Héber Írásokban. A titkos királyság nem az egyház, az egyház benne van a titkos királyság működési terében, de a titkos királyság sokkal kiterjedtebb, mint pusztán az egyház.
A legjobb kifejezés tehát a titkos királyság leírására a „keresztény világ”. Magába foglalja a Messiás első és második eljövetele közötti kort. Tartalmazza a király elutasításától, Máté 12-től kezdődően a király elfogadásáig, a nagy nyomorúság végnapjaiig tartó időszakot. A Máté 13 példázatinak célja kifejteni a királyság vagy a királyság programjának titkait ebben a különleges korszakban.
A királyság elhalasztása nyilvánvaló a Máté 25:31-ből:
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
Jesua világosan beszél arról, hogy nem ül addig a trónján amíg újra el nem jön.
A királyság még mindig „jöjjön el”
Az apostolok kérdése és Jesua válasza utal arra, hogy a királyság nem érkezett el az evangéliumok idején ApCsel 1:6-7:
Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
Az apostolok éppen befejezték a 40 napos képzésüket, ahol Jesua tanította őket „szólván az Isten országára (királyságára) tartozó dolgokról”.
A tanítás végén megértették, hogy a királyságot helyreállítják Izrael számára. Ez a kérdés kontextusa. Hiszen ha a királyság már eljött és azt megalapították, akkor a válasz erre utalt volna. Ehelyett a válasz elutasító volt az időpontot illetően. Lesz ugyan helyreállítás Izrael számára, de az időpont az Atya tervében van elrejtve. Pünkösd nem hozta el a királyságot és ApCsel 3:17:21-ben is úgy utal rá Péter mint ami még eljön:
De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is. Az Isten pedig, a mikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképpen töltötte be. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.
Csak a második eljövetel hozza el a helyreállítást és a királyság ígéreteit. Tehát a királyság eljövetele továbbra is Izrael reménysége marad és a Messiás nemzeti elfogadásához kötődik.
István beszéde és vértanúhalála jelenti a Jónás jelének elutasítását, és a végleges nemzeti elutasítást a vezetőség részéről.
Két közelgő királyság?
Pál a feltámadás kérdésének tárgyalásában egy fontos megkülönböztetést tesz a királyság szempontjából 1 Kor. 15:23-25:
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Aztán a vég, mikor átadja az országot (királyságot) az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
A Messiás uralkodik, ameddig az összes ellenségét legyőzte. Amint ez megtörtént átadja a királyságot az Atyának. Ez pontosan bemutatja Millennium átmenti természetét. A messiási királyságban még lesznek nem hívők és lesz egy végső lázadás. Az Atya királysága az örök rend.
Egy jövőbeni földi királyság
János apostol végül meglátja a jövőbeni királyságot, ahogy a Jelenések könyve ír róla. Az egyik kulcsvers a Jel. 5:10:
És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká (királyi papokká / a királyság papjaivá) ; és uralkodunk (uralkodni fogunk) a földön.
Akiket Jesua megváltott a vérével, helyzetüket tekintve a királyság polgárai lettek. A királyság kezdetét illetően János jövő időt használ. Az uralkodás helye a föld. semmilyen módon nem lehet leszűkíteni a királyságot és az uralkodást a mennyre. A szentek hatalmat kapnak Jesuától a nemzetek felett, ahogy Jesua hatalmat kapott az Atyától. Nemcsak Jesua uralkodik majd vasvesszővel (Jel 12:5, 19:5) hanem a szentek is Jel 2:26-27:
És a ki győz, és a ki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; a miképpen én is vettem az én Atyámtól.
A millenniumot követi az örök rend. ekkor tér vissza az ember intim kapcsolata teremtőjével, ahogy az Édenben volt. Minden elvégeztetett, minden újjá lesz. Ez lesz a királyság végső és tökéletes formája.
A mellékelt hanganyag elhangzott a Bibliatanítások Ari'EL Hungary Jelenések könyve bibliaiskolai tanulmányán 2018. január 20-án.
Fotó: Leah Kovtunenko
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges