Miriam és Márta története régóta foglalkoztatott. Bár kaptam válaszokat arra a kérdésre, hogy miért Mária választotta a jobbik részt, ezek a válaszok nem voltak kielégítőek minden szempontból. A kérdéses írásrész a Lukács 10-ben található (38-42).

Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.

Dr. Fruchtenbaum a következő tanulságokat emeli ki: "A Messiás személyével foglalkozni illetve a Messiástól tanulni fontosabb mint elfoglaltnak lenni valamivel a Messiásért."

Emellett ő is megemlíti, hogy természetesen más körülmények között Miriam nyilván segíthetne Mártának, vagyis a segítés, aktivitás, cselekvés rendkívül helyes és fontos is.

Mi a módja a helyes egyensúly felismerésének?

A válasz nem is annyira nehéz, hiszen Márta Jesuához intézett kérése Miriammal kapcsolatban következtetni enged a cselekedetek mögötti motivációra. (“Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak?”) Márta mai megfogalmazással élve a cselekedeteiben igazul meg, és a motívuma nem abból a szabadságból fakad, amit minden hívő a Messiás személyében nyer el. Ebből az önigazságból veszi a bátorságot, hogy Jesuát is felelősségre vonja (Uram, nincs-é arra gondod?). Ez tipikusan a vallásos hívő mentalitása, aki azt gondolja, hogy jó cselekedeti a saját erejéből, tudásából fakadnak, és erre fel is hívja a figyelmet. Márta tevékenysége egyébként teljesen rendben lett volna, és szükséges is, de csak akkor megfelelő a motívum, ha képesek vagyunk mindeközben meghagyni a másik szabadságát arra, hogy ne legyen kötelesség ugyanazt a jót tenni, amit éppen mi annak tartunk. A Messiásról illetve tőle tanulni azért elsődleges az érte való munkálkodással szemben, mert csak az ő személyes ismeretéből lehetséges megfelelő motívummal szolgálni őt. Minden egyéb fa, széna és pozdorja lesz, bármennyire is látványos vagy nagy benyomást tesz a környezetünkre.

Az, hogy mennyire fontos a Messiás személyét megismerni a történet folytatása is bizonyítja. Miriam (szemben a tanítványokkal) egyedül értette meg a Messiás halálát még életében, és erről az Írás külön megemlékezik:

Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. (János 12:7-8)

Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, amit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére. (Máté 26:13)

De nemcsak a halálát értette meg, hanem a feltámadását is, mert szemben a tanítványokkal és más asszonyokkal ő nem ment el a sírhoz megnézni a testet, hanem tudta hogy feltámadt.

Márta a Messiás fizikai szükségeire viselt gondot. Miriam viszont közösségben volt vele, tanítványként a lábaihoz ült és a spirituális szükségeire viselt gondot. Ebből fakadt nála a legfontosabb igazságok mindenkinél mélyebb megértése.

A mellékelt tanítás elhangzott a Keren Jesuah Messiási közösség alkalmán 2017. szeptember 2-án.