Ezzel a címmel jelent meg Nagy V. Rita cikke az Ariel Ministries magazinjában angolul. A cikk része a szerző Teológia és Antiszemitizmus című könyvének.

Részlet a cikkből:

„És kiteszem őket rettegésnek, veszedelemnek a föld minden országában, gyalázatnak, példabeszédnek, gúnynak, szidalomnak minden helyen, ahová kiűzöm őket.” (Jer 24:9)

„Avagy elvetette-e Isten az ő népét? Távol legyen; […] Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.” (Rom 11:1,17-18)

 

A keresztény Európa történelme során a zsidóság életében megvalósult a Jeremiás által prófétált állapot. A teológiai hasonlatban Pál apostol szerint Isten nem vetette el Izrael népét, az egyház azonban – a nem zsidó keresztények összessége, akikhez levelét írta – nem vette figyelembe az intést, és vad olajfaként kevélységgel viseltetett Izraellel szemben, kevélységében lenézte, semmibe vette, démonikus népnek tekintette, a társadalomból kitaszította, elűzte, gyűlölte és gúnyolta a zsidókat. A keresztény befolyás alatt álló európai társadalmakban a zsidóságról archaikus előítélet-sémák keletkeztek, és ezekre a modern antiszemita előítéletek – mint egy vázra – ráépültek. A „zsidókat ismerő” társadalmi térben olyan közöny és utálat alakult ki az évszázadok során, amely lehetővé tette, hogy a 20. századi faji antiszemitizmus képviselői minden ellenállás nélkül véghezvihessék ördögi tervüket, és kiirthassanak hatmillió zsidót.

A keresztény teológia önálló életet élő világnézetet hozott létre. Az idők során a világnézet már meglévő alapjához egymásnak gyakran ellentmondó tételek kapcsolódtak, és a zsidóságról alkotott kép függetlenné vált minden társadalmi, gazdasági és kulturális tapasztalattól. A keresztény teológiának azonban kialakult egy csak nyomokban felfedezhető, a hagyományossal ellentétes vonulata, amelyben a zsidóság a róla kialakított nézet hatására pozitív attitűddel rendelkezett.

Az antijudaizmus fő teológiai bázisának a szakirodalom a Krisztus-gyilkosság vádját tartja. Véleményem szerint azonban a kereszténység kitartó zsidóellenessége mögött a kereszténység teológiai nézeteinek mélyén meghúzódó, összetett írásértelmezés található: a millenniumelmélet bonyolult zsidóképe, amelynek egyik válfaja az amillennista teológia. Az amillennista teológia szerint az egyház Izrael helyébe lépett, Isten elvetette Izraelt, és nem tartogat számára jövőt. Ez a nézet korán, a 3–4. századtól kezdve terjedt el az egyházban, és a keresztény állam kialakulásával meghatározóvá vált a kereszténység történelme folyamán.

Az amillennista teológia hatással volt a keresztény egyház zsidókkal kapcsolatos negatív attitűdjére. Az amillennizmus Szent Ágoston teológiájában jelenik meg először (és a legmarkánsabban). Ágostonnak a zsidókkal kapcsolatos nézete nagyban meghatározta az egyház antijudaista teológiáját, majd az állam egyház összefonódása után a keresztény államok zsidóellenes törvényhozására is hatott, és ezzel a modern kori antiszemitizmus alapjává vált.